A nagyváradi Szigligeti Ede Színház előadása merészen nyúl Machiavelli Mandragóra című komédiájához – ezúttal azonban a történet egy poros westernkocsmában bontakozik ki. Cselszövés, átverés, vágy és meglepetés – mind jelen vannak, mert ilyen az élet is, ahogy Hunyadi István rendező-színművész fogalmaz.
Háy János, József Attila-díjas író mesél arról, mikor találkozott először a Mandragórával, miért nem tudott akkor nevetni rajta – és hogyan lehet ma mégis úgy színpadra állítani, hogy mulatságos legyen, és közben magunkra ismerjünk.
Hunyadi István nemcsak rendezte a darabot, hanem maga is westernhősként tűnik fel benne. A cselszövésnek itt valódi tétje van – de hogy pontosan mi, az csak az előadásban derül ki, amibe a díszítők is beugrottak. A humor sokféle formában jelenik meg, de a legfőbb hatóerő a meglepetés. „Ilyen az életünk. Átvernek, átverünk – ha akarjuk, ha nem.” – állítja Mészáros Katalinnak adott interjújában.
Szigyártó Johanna két karakter bőrébe bújik: egy tiszta lelkű, istenhívő lány és egy sántalábú bárénekesnő szerepében láthatjuk – és hallhatjuk is. Ez nem egy klasszikus színházi este lesz. Itt mindig történik valami váratlan.
