"Kilenc nappal ezelőtt felgördült a függöny, és nem csupán egy újabb fesztivál kezdődött. Újra találkoztunk önmagunkkal. Mert a színház nem menekülés a valóság elől, hanem annak legpontosabb tükre.
A színpadon láttunk hősöket és gyáván hallgató embereket, szerelmeseket és csalódottakat, fiatalokat és időseket. De valójában minden este ugyanarról beszéltek nekünk: az emberről.
Arról, hogy milyen nehéz embernek maradni egy bizonytalan világban. Arról, hogy milyen törékeny az igazság. És arról, hogy milyen óriási ereje van a kimondott szónak.
Az idei repertoár rendkívül gazdag volt. Klasszikusok és kortárs művek, történelmi drámák és modern színpadi nyelvek találkoztak egymással. Gogol világa éppúgy megszólított bennünket, mint Kafka nyugtalanító kérdései, Szabó Magda történelmi látomása vagy a kortárs alkotók jelen idejű vallomásai. A versenyprogram a Kárpát-medence magyar nyelvű színházainak sokszínűségét mutatta meg.
Minden előadás másként kérdezett, de ugyanazt mondta. Hogy az ember méltósága nem alku tárgya, hogy a szabadság nem magától értetődő, és hogy kultúra nélkül egy nemzet elveszíti az emlékezetét. Ez a fesztivál mindig is több volt egy színházi seregszemlénél. Ez a magyar kultúra egyik legfontosabb találkozási pontja. Itt Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Partium és az anyaország nem vendégei egymásnak, hanem családtagjai."
